Honnan tudhatom, hogy tehetséges-e a gyerekem?

Ez is egy olyan kérdés, ami rengetegszer elhangzik, nagyon-nagyon sokat lehetne erről írni... 

Először is, a tehetséges szó mindenkinek mást takar... Számomra, ki a legkisebb sikerre is rá tudok csodálkozni, minden apró előrelépés egy csoda. Ilyenkor ujjongva mesélem bárkinek, szülőnek, kollégának, hogy mennyit haladtam ezzel vagy azzal a kisgyerekkel (vagy akár nagy gyerekkel). 

Van, aki számára az a tehetség, aki 5 évesen a Youtube-on Liszt Rapszódiát játszik, vagy 4 évesen Bach-ot. Ezek a csodagyerekek rendkívüli nyomásnak vannak kitéve, és 20 évesen pontosan ugyanott fognak tartani, mint azok a zenésznek tanuló társaik, akik normál tempóban tanulják a darabokat. Persze vannak kivételek, akik nincsenek nyomás alatt, és 20 évesen sokkal, de sokkal híresebbek, mint a többiek, de azért lássuk be, van valami hátborzongató ezekben a videókban.

Ha azt nevezzük tehetségnek, hogy valaki előrébb tart, mint a társai, gyorsabban tanul, jobb a memóriája... Az nem garancia arra, hogy a muzikalitása nem lesz kimeríthető pár év múlva.

Ha azt nevezzük tehetségnek, hogy valaki muzikális, "érzi" a zenét, ott viszont nincs garancia, hogy muzikalitása szorgalommal párosul. Vagyis ennek a pár dolognak mindig együtt kell járnia.

Van egy tanítványom, aki egyáltalán nem volt kiemelkedő. Ügyesen haladtunk, de semmi különös, sőt, talán egy kis merevség is észlelhető volt a zongorázásában. Egyszer mutattam neki pár zenei elemet, amikből együtt komponáltunk egy kis darabot, Naplemente címmel. 

Azóta ez a lány sorozatban komponálja egyik darabot a másik után. Fantasztikus mennyiségű, és egyre komolyabb minőségű számokat ír, alig győzünk büszkélkedni vele. Akárki meghallja, teljesen elájul tőle. És mondom: semmi különös nem volt abban, ahogyan indultunk.

Nagyon nehéz tehát definiálni a tehetséget. Lehet, hogy a tehetség az, hogy egy ember fel tud oldódni abban, amit csinál, és akkor, abban a pillanatban SEMMI MÁSRA NINCS SZÜKSÉGE!