Ha hamisan énekel, fog-e tudni zongorázni?

Nagyon sokan kérdezik tőlem, látom, hogy sok anyát és apát izgat ez a kérdés. "Botfülem van" - mesélik, és azt is, hogy külön megkérték őket, hogy ne vegyenek részt az iskolai kórus próbáin. Egyszer megkérdeztem egy kollégámat, hogy mit gondol erről. Ő azt felelte, hogy Chopin is az éneklés alapján döntötte el, hogy fog-e dolgozni egy zongoristával vagy nem. 

Hát én nem tudom, Chopin hogyan csinálta, de megmondom őszintén, az egy másik szintje lehetett a válogatásnak.

A mi esetünkben arról beszélünk, hogy adva van egy kisfiú vagy egy kislány, aki valami miatt nem mer elég nagy levegőt venni, nem meri "megcélozni" a hangot. Ennek számtalan oka lehet! Ne vegyük el tőle a lehetőséget, hogy kiteljesedjen a hangszeren. 

Először csak megtanulgatja, melyik billentyű melyik, utána már dalokat fog játszani, és lám-lám, egyszer csak majd a halllása is fejlődni fog.

Vannak egészen extrém esetek. Amikor óriási a szakadék az énekes és a hangszeres muzikalitás között. Egyik ilyen tanítványunk csoportban keltette fel a figyelmemet. Nagyon ügyesen bánt az összetekerhető zongorákkal, ezért felajánlottam a szülőknek, hogy vigyük el a zeneiskolába felvételizni. Az éneklése azonban rendkívüli módon hamis volt (azért ütőhangszerekre felvették).

Foglalkozni kezdtem a kisfiúval, akiről hamar kiderült, hogy zongorából kiemelkedően ügyes. Ezért is, és más esetek miatt is azt gondolom, hogy mindenkinek kell egy esély. Soha ne mondd, hogy soha!