Diszlexia és zenetanulás

Volt egyszer egy kislány, akinek minden vágya az volt, hogy zongorázni tanuljon. Be is iratkozott szolfézs előkészítőbe. Igen ám, de az első év után nem vették fel zongorát tanulni, mert sok volt a jelentkező. Ekkor újra járt egy évig szolfézs előkészítőre. Év végén újra felvételizett zongorára, de ismét nem vették fel.

Ekkor jelentkezett hozzám magánórákra.

Hamarosan megértettem, amit a szolfézs tanárnő valószínűleg kiszűrt, hogy ez a kislány nem tudott tájékozódni a kottában. Ezért a színkottát választottuk, így ki lehetett iktatni az ötvonalrendszert. 

A kislány teljesen jól haladt, szépen el tudott játszani egyszerűbb darabokat, és ami a lényeg, imádta azt, hogy ő zongorázik! Egy napon anyukája elmesélte, hogy a diszlexiáról van nekik "papírjuk", de addigra magamtól is rájöttem, hogy ez a probléma. A diszlexiás gyerekek azért nem tudnak "közlekedni" a kottában, mert a sok pötty megzavarja őket, összemosódnak a jelek, és már nem tudnak rákoncentrálni arrabaz egyre, amit adott pillanatban el kell játszaniuk. 

Ettől még lehetnek ők is nagyon muzikálisak. Ezért én arra szavazok, hogy ők is kapjanak esélyt!